Ezek a magyarok már megint beleköptek a multik levesébe. Már a nyugati származású pia és kaja sem tetszik nekik, hanem inkább átugranak a sógorokhoz, hogy bevásároljanak, majd hazajöjjenek bosszankodni és bosszantani a makulátlan világcégeket. Képesek összehasonlítani a kólát a kólával, a konzervet a konzervvel – szimatolva, kortyintva, falatozva, mérlegre téve és vegyelemezve –, majd megállapítani, hogy bár a cég azonos, a hazai vevő valamilyen mutáns árut kap a pénzéért. Kicsit kevesebb a hús a szalámiban, ízhiányos és kevésbé illatos a tea meg a fahéj, másfajta cukor kerül a „gyümölcslébe”, egyszóval: a Nyugaton vásárolt élelem állítólag finomabb.
Állítólag – mondom én –, mert miért volna hihetetlen, hogy a keletiek íz(lés)világához igyekeznek alkalmazkodni. Gondoljunk csak arra, hogy amióta divatban van a húsdisznó (nem mifelénk találták ki), kolbász helyett az igazi fehérszalonna lett a csemege, mert nem könnyű hozzájutni. Pedig mi ezt is szeretjük.
Ha mégsem hinnénk a multik jóindulatában, már-már arra kellene gondolnunk, hogy lenézve átverik a keletieket. De sebaj! Mert kiderült, hogy a kávé finomabb, mint az osztrákoké. Márpedig semmi sem ér többet, mint egy zamatos multinacionális kávéval kívánni jó reggelt.
