Sokféle elképzelésünk van a hősökről. Legyőzik a legyőzhetetlent, megölik a megölhetetlent, elpusztítják a halhatatlant, megteszik a lehetetlent. Eltiporják a rosszat, mint Dávid Góliátot, Jézus a Sátánt, igazságosak, mint Mátyás király, bölcsek és dicsők, mint maga az Isten. Bátrak és félelmet nem ismerők. Nem. Mindez csupán téves apakép.
Az igazi hős a hétköznapi dolgokban hős. Ha elbukik, feláll, ha téved, beismeri, ha szomorú, könnyezik, ha boldog, megosztja azt. Reményt ad a reménytelenségben, irányt a tévelygésben, mással is törődik, nemcsak az orráig lát, szorgos, kitart, őszintén gyászol. Sebződik is, nemcsak sebez, mások örömében is osztozik, ő is ember, hát tökéletlen, s bár tudja ezt, mégis felnevel.
Az igazi hőst mindig is ismertük, hiszen itt volt, itt van mellettünk. Van, ki mellett 38 éve, más mellett 46 éve, Isten mellett 72 éve. Neve is van, méghozzá három: szülő, anya, apa.
