Talán már mindannyian elkönyveltük magunkban, hogy az idei évben bizony fázni fogunk évszaktól, hónaptól függetlenül. Az április többeknél kiverte a biztosítékot, a május is a hűvösebb arcát mutatta, és habár állítólag a májusi eső aranyat ér, már-már úgy éreztük, a sok csapadék inkább károkat okoz, azzal, hogy hátráltatja a munkát és visszafogja növényeink fejlődését. Olyan hangok is voltak, hogy az előttünk álló nyár is hűvös lesz, hisz a tavaszi hónapok ezt vetítették előre. Aztán megérkezett a május közepe, és hirtelen minden megváltozott. Egy csapásra nyár lett, minden kivirult, és most már mindenki bizakodóan tekint az elkövetkezőkre. Mostmár el tudjuk hinni, hogy az idén is fürödhetünk tavainkban, folyóinkban, mostmár el tudjuk hinni, hogy a szokásos kánikulával az idén is meg kell küzdenünk, és azt is el tudjuk hinni, hogy nem hiába vettük meg a strandpapucsot még a télen, amikor éppen le volt árazva.
Vigyázó szemünket innentől kezdve a vízpartokra vetjük. Várjuk a legbátrabbak jelentését, akik elsőként merészkednek bele a vízbe, és várjuk az első fagyiárust, aki megjelenik kedvenc partszakaszunkon, mert az már azt jelenti, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen itt a nyár.
De addig, mint már mondtam, várunk...
