Szereti a nép az izgalmakat, a sajtó meg pláne! Hetek óta mindkettő azt találgatja, ki lesz az új miniszterelnök. Haladó vagy szocialista? Pártonkívüli nő vagy pártoskodó férfi? Gondolom, az újdonsült államfő sem tesz mást beiktatása óta, hanem éjt nappallá téve ezen töri a fejét. Bár az is lehet, hogy már két hónapja, amióta megválasztották, folyamatosan amiatt álmatlanok az éjszakái, mert nem tud dönteni. Pártvezérekkel konzultál, s meglepődik, hogy párttársa – sokak nevében – ragaszkodik ahhoz, hogy haladó legyen a kormányfő. Dráma – mondom –, mert külsősnek adni az ország legnagyobb funkcióját – elsöprő győzelem után – igazán katartikus élmény lenne. Persze az ellenzék számára: annak beismerése, hogy a legsikeresebb párt nem tud kiállítani egy miniszterelnököt. Vagyis kettőt, de hát az elsőt elszólította a nép akarata, így a saját helyére keresgéli a másikat. Még az ellenzékkel is értekezik, no, nem azért, mert köztük is lát esélyest, hiszen akkor az ellenzéki kormánypártivá nőne.
A nép és a sajtó pedig izgulva találgat, a végkifejlet egyre csak húzódik, katarzis meg vagy lesz, vagy sem. Mindeközben pedig a dinár szárnyal, egyre dönti a rekordokat, márpedig a nemzeti valutának ilyen helyzetben nem ez a szokása. Nem lehetne esetleg megpróbálni kormány nélkül?
