Valóban nem túlzok, ha azt mondom, szinte belém hasít, ha újabbnál újabb fás területek pusztulnak el. Nemcsak arra haragszom, aki lopja a fát, hanem arra is, aki mögött intézmény áll, mégis szakszerűtlenül teszi a dolgát. Mondjuk elültet 100 facsemetét, amiből egy-két éven belül alig marad, mert ültetés után senki sem viseli gondját. Vagy például építkezés miatt kiirtanak egy jókora fás területet, majd lebetonozzák, mégsem használják, és a kivágott fák hiányát sem pótolják…
Nem véletlen a szembeötlő sivárság, kopárság, ha külföldről hazafelé tartunk. Igazából nem is kell messzire menni, elég csak a mórahalmi fürdőből hazafelé igyekezni.
És most még a természet is ellenünk fordult. Noha nem csodálkozunk rajta, és nem is haragudhatunk érte, de az elmúlt napok viharai kíméletlen pusztítást hagytak maguk után. Talán nincs messze az igazságtól még az a sötét jóslatokba bocsátkozó Facebook-kommentelő sem, aki szerint még két vihar, és Újvidék fa nélkül marad.
És nemcsak Újvidék, hanem Vajdaság „tüdeje”, a Tarcal-hegy… és a többi zöldövezet…
Talán a közösségünket bejáró lesújtó felvételek, a természet és környezetünk pusztulásának látványa nemcsak a szomorú és síró emojik sokaságát váltja ki, hanem kicsit, sőt jóval többet is.
