Sorban állni senki se szeret, de minden hónapban legalább egyszer, a havi számlák befizetésekor mindannyian megtesszük. A múltkor az újvidéki nagypostán vártam a sort, amikor felfigyeltem egy előttem álló öregúrra. Feltűnt, hogy nagyon közel áll az előtte állóhoz, szinte hozzátapad, az óráját nézi, izeg-mozog, körbetekinget. Aztán egyszer csak gondolt egyet, kiszaladt a postáról, majd fürgén vissza, és mintha nem tudná, hol is állt pontosan, jóval előrébb próbált betolakodni a sorba. Szóltam neki, hogy előttem állt. „Csak a kocsimat ellenőriztem, nem vitte-e el a pók” – magyarázta. Közben betért egy aprócska, idős néni, és soron kívül egyik tolóablaktól a másikig tipegett, mint kiderült, korábban már járt itt, és valami gondja akadt a befizetett számlákkal. Az öregúr sorra került, és éppen ahhoz a tolóablakhoz, ahol a nénike is álldogált. „Te bolond vagy, mit szaladgálsz egyik tolóablaktól a másikig? Nem látod, hogy mekkora tömeg van?” – teremtette le az idős asszonyt. Na annak se kellett több: „Hogy jössz te ahhoz, hogy letegezz engem? Ha jól tudom, nem együtt őriztük a birkákat! Vén bolond!” – civakodtak, akár a gyerekek. Lám, mit hoz ki az emberekből a sorban állás! Pedig a négy-öt tolóablaknak köszönhetően fél óra alatt mindenki sorra került. Egyébként éppen ennyi ideig tart egy átlagos sorban állás, legalábbis ez derült ki egy 260 szerbiai vállalatot felölelő körkérdés végeredményéből. Az első helyen a földhivatal van, ott egy teljes óráig kell várakozni ügyintézéskor, a második helyet a társadalombiztosító foglalta el, ahol átlagban 55 percig kell várakozni, ezt követi az adóhivatal 37, a munkaügyi hivatal 34 és a posta 26 perces várakozási idővel. A bankokban kell a legrövidebb ideig sorban állni, „mindössze” 21 percig.
Apropó bank. A kimerítő sorban állást egy Indonéziában készült fotó szerint a helyiek úgy oldották meg, hogy egyszerűen kiléptek papucsaikból, és azok várakoztak helyettük, ők pedig szépen helyet foglaltak a bank várótermében elhelyezett széksorokban. Nem is rossz megoldás. Mi is kipróbálhatnánk, azonban ebben az esetben a meglévőknél jóval több széket kellene biztosítania a szóban forgó vállalatnak.
