Dobozolás. Mindazoknak, akik még nem hurcolkodtak soha, a dobozolás kifejezésről leginkább Örkény tűzoltóparancsnoka és őrnagya jut eszükbe, a vég nélküli dobozhajtogatás monotóniája, a pótcselekvés, amellyel a bennünket körülvevő egyhangúság ideig-óráig feloldható. Akik viszont váltottak már lakhelyet, azokat a dobozolás elsősorban valami egészen másra emlékezteti. A kilincselésre, gyűjtögetésre, hadd ne mondjam: guberálásra.
Az évek során felhalmozott holmik A pontból B pontba szállításához temérdek tároló alkalmatosság szükséges, doboz pedig akkor nincs az ember keze ügyében, amikor szüksége lenne rá. Ekkor kezdődik a dobozbeszerző hercehurca. Be kell járni a környék kisboltjait, és kétnaponta gyűjtögetni össze a májkrémes és száraztésztás dobozkákat. Majd a bevásárlóközpontok kerülnek sorra, melyekben a biztonsági őrökkel való kiegyezés után bebocsátást nyerhetünk a raktárajtóig, ahol a nagylelkű raktáros megszán néhány üres kartondobozzal. Sorra kerülnek a gyógyszertárak, kocsmák és mindazok a létesítmények is, ahonnan doboz szerezhető. Végül a piacok, trafikok, standok, s ha már minden ötletből kifogytunk, a környék kukái következnek. Jobb napokon egy konténerből akár két-három reménybeli tároló is kiguberálható.
Lassanként gyűlnek hát a különböző alakú és nagyságú dobozok, amelyekbe megkezdhetjük a holmink rendszerezését. Természetesen a legoptimálisabb helykihasználással, mert a csomagolóanyag fogyó áru, a bepakolni való pedig mintha egyre szaporodna.
Így kerül sor a kezdetben még kiszelektált, lógó fenekű, kajla kartondobozok nagyjavítására. Madzag, ragasztó, drótkapocs, zsineg, a doboz éleinek újrahajtogatása…
Végül már dobozon ülünk, eszünk, a labirintussá vált lakásban dobozfalakat kerülgetünk, s dobozokról is álmodunk. Dobozolunk. Dobozolunk. Dobozolunk.
Örkény vajon hányszor hurcolkodhatott?
