Nem gondoltam, hogy egyszer egy kínai árucikket fogok dicsérni, de mindenre létezik első alakalom. Már maga a tényt, hogy 3 éve vásároltam egy kínai zsebrádiót, és még mindig működik, sokat elárul róla. Búcsú napján leszaladtam egy görögdinnyéért, de a dinnyeárus zsebrádiókat is árult. Valahogy már a rádiócska neve is megtetszett: Palito. Szerbül felszólítás, hogy kapcsold be azt, magyarul meg Talpraesett Tom apacs nevére (Talpitoo) emlékeztet. Megvettem hát, noha nem gondoltam, hogy megéri a következő búcsút. Elvégre olcsóbb volt, mint a dinnye, de láss csodát, még ma is fogom vele a legtöbb rádióadót. Sőt, a lámpácskája is dolgozik, még ha nem is értem, hogy minek egy rádión lámpa.
Azóta megjárta velünk a tengert, fogott horvát és olasz adókat, visszük magunkkal, ha a kertben vagy az udvaron dolgozunk, és néha fürdés közben is hallgatom. Volt egy komoly balesete is, a fürdőszoba ablakból lezuhant a kádba. Nem hittem, hogy túléli, de ő egy darabig gyengélkedett, mindössze 3 adót volt hajlandó fogni, majd egy idő után magától helyrejött.
Szóval, nem kedvelem a kínai cuccokat, ha csak tehetem, kerülöm. Aztán jött Palito és arcul csapta az összes elképzelésem a kínai áruról. A kivétel erősíti a szabályt mondhatnánk, de van egy saját elméletem is: ez egy selejtes kínai, áru mert a rendes pár nap, hét vagy hónap után kipurcan, ez pedig évek óta állja a sarat.
