Mi az? Mutasd! Talán ilyen gondolatokkal a fejében vette kézbe a postás azt a borítékot (ha jobban tetszik, kovertát), amelyben néhány nappal ezelőtt egy könyv érkezett hozzám. Forgatta a fehér borítékot, nézegette a címzett nevét, a feladóét, és valami megmagyarázhatatlan érzés uralkodott el rajta. Valahonnan az agya legmélyéből feltört a kérdés, hogy mi lehet a borítékban, vajon milyen titok lappang két papírlap közé bezárva. Könyv? Napjainkban még létezik ez a tárgy, és valaki még küldi/fogadja? „Nem, itt valami titok lappang” – gondolta a szorgalmas postás (férfi vagy nő). A gondolatot tett követte. Asztalának felső fiókjába nyúlt, és elővett egy fémszínű ollót. Székében ülve, a munkatársainak hátat fordítva egy gyors mozdulattal levágta a boríték sarkát. Mozdulatát nem követte robbanás, nem szállt fel fehér por, sem mennyei fény nem árasztotta el a termet. A számítógép halkan zümmögött, valahol telefon csörgött. És semmi egyéb. Mert a borítékban tényleg csak egy könyv volt. Lapjai között nem voltak tiltott dokumentumok. Csak egy könyv volt, amely végül lyukas borítékban érkezett meg új gazdájához.
