Hajnalonta köszönök neki, azután fordítok rajta egy cseppet. Napról napra erősebb, szálasabb, öröm látni, ahogyan nyújtózkodik a fény felé.
Ezért is kell rajta fordítani néha egy kicsit: mert a szálacskák elhajolva kukucskálnak az ablak irányába. Amikor megfordítom, ők is fordulnak – így szépen, egyenletesen növögetnek.
Az idén sikerült idejében elvetnem a Luca-búzát, és ha a népi bölcsesség most sem téved, akkor az én tálacskámban hajladozó búza alapján erős, szép termést ígér a jövő év a gazdáknak.
Az időjóslás azonban az idén elmaradt, pedig tavaly tökéletesen bevált. Luca napján kezdtem figyelni, milyen az idő karácsonyig. Luca napja jelentette a januárt, karácsony böjtje pedig a decembert. És úgy lett, bizony! Ahogyan a Luca-naptár megmondta. Az esős nap hónapja csapadékos lett, a szelesé szeles, az enyhe nap hónapján meg tombolt a hőség. Kár, hogy az idén elmulasztottam, mert ez a megfigyelés, jegyezgetés ugyancsak része volt a karácsonyvárásnak. Mint ahogyan része a bejárati ajtón és az ebédlőasztalon az adventi koszorú, amin vasárnap már a negyedik gyertya fog meggyulladni.
Nálunk nem tombol az ünnep előtti vásárlási láz, és mára már azt is megtanultam, hogy nem kell egy regimentre sütni-főzni, hiszen gyorsan eltelünk a finomságokkal. Inkább egymásra meg magunkra, befelé kell figyelni a karácsonyvárásban.
