Így, ni! A gesztenyébe beleszurkáljuk a gombostűket, és máris kész a sündisznó – irányította a gyerekeket a kontyos óvónéni. Na, de várjunk csak, valami nem stimmel! Gombostű az óvodások kezében? Szörnyű! Ki ez az óvórém? Tömlöcbe vele, máglyára – harsogná a szülőpopuláció zöme. Nos, a kedves óvónéni már régen nem gyűjti a vadgesztenyét, a sünijátékot 1984-ben készítette a kicsikkel, és nem sokkal később nyugdíjba vonult. Anélkül, hogy karrierje során bárki is kilátásba helyezte volna meglincselését a gombostűk, a rajzszögek vagy a kisolló használata miatt. És a gyerekek közül egyik sem ette, sem rágta meg a gombostűket, nem nyomta bele a saját vagy a másik gyerek fülébe, szemébe. A sünijáték – akármennyire is hihetetlenül hangzik manapság – egy csepp vér nélkül elkészült. Elpuhult, mesterségesen eléletképtelenített társadalmunkban a gyerekeket üvegbúra alatt neveljük, ami elkerülhetetlenül elferdüléshez, értelmi sorvadáshoz vezet. A fent leírt emléket a mosóporreklámokba az utóbbi időben beleerőszakolt mondat keltette életre: Távol tartani a gyermekektől! Hihetetlen, soha nem tapasztalt veszélyek leselkednek ránk és szeretteinkre minden sarkon – üzeni a sajtó, mi pedig lakat alatt tartjuk a mosóport is, meg önmagunkat is.
