Már jóideje mortyogok, hogy valami nincs rendben a piacokkal. Folyamatosan olyan érzésem van, hogy túltolják az árakat a kofák, s mindig kitalálják, miért drága a portéka. Aztán haverommal átbeszéltük a dolgot, s arra jutottunk, hogy a kapitalizmus áldásos hatása ez, mert amíg az emberek reggel hatra jártak dolgozni, délután volt idejük egy kicsit veteményezni és háztájit nevelni (ezért a piacon is vigyáztak, mit mennyiért kínáltak), amióta pedig öt után érnek haza a munkából, már nincs idő és energia semmire. És lám, hogy működik (mármint a kapitalizmus)! Vegyél meg mindent a boltban, ne kérdőjelezd meg az élelmiszer minőségét, és hagyd itt az összes pénzed!
Legutóbb a kolbászon és szalonnán akadtam ki. A piacon pult alól olyan friss füstölt kolbászt kaptam, ami előző nap még röfögött, egy kis darab fehér szalonnáért pedig 500 dinárt fizettem, mert kiderült, kilója 1000! Nem kell mondanom, hogy régen ezt a zsír árában kínálták, a kolbásznak meg azért legalább három füstöt kellett kapnia, hogy azt egyáltalán eladásra kínálják.
„Elviszik így is...” – volt a válasza a kofának, s ezen úgy kiakadtam, hogy immár településemen kívül keresem az olyan henteseket, akiknél még esetleg lehet venni tokaszalonnát, jófajta májast és svarglit, nem nyiklik-nyaklik az a füstölt szalonna, s talán még a kolbászt is lehet vágni, nem csak összecsócsálni. S ha városom lakóinak jó ez a silány, ám drága smanc, hát jó étvágyat!
