A természetben való barangolás télen-nyáron frissítő. A szabadban napközben tett séta után sötétedésre feltöltődve érkezik haza a túrázó. De nem csak napközben, fényes nappal akad érdekes látnivaló a természetben. Sokan mégsem várják be a naplementét. Az úgynevezett kék órában, amikor még nincs teljesen sötét, nagyot változik a környezetünk. Egy alkalommal Bánátban, a román határ mentén az egykor forgalmas, ma bozótosokkal benőtt vasút mentén portyáztam. Az autó mellett állva figyeltem és fotóztam a vörös napkorong fényében a közeli elhagyott tanya helyén magasodó fákra éjszakázni érkező madarakat. A nap lebukott, a szürkület egyre sűrűsödött. Egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha figyelnének. Jobbra fordítottam a fejemet. Micsoda meglepetés! Tőlem húsz méterre három fiatal sakál mozdulatlanul, kíváncsian bámult. Ilyen szerzettel még nem találkoztak. Alig mozdítottam feléjük a teleobjektívet, pillanatok alatt eltűntek a bozótosban. A fiatal vadak kíváncsisága, tudtam, erősebb a félelmüknél. Egy perc múlva újra kimerészkedtek a dűlőútra. A három közül egy bátrabb volt a többinél, a fényképezőgép kattogása sem riasztotta el. A számomra is első közvetlen találkozás emléke kissé homályos, de annál kedvesebb kölyöksakálfotók formájában maradt meg.
