Manapság már szinte semmi sem az, aminek látszik. Mindez hatványozottan érvényes a közösségi platformokra, ezek közül is a két legnépszerűbbre. Ha van elég szabadidőnk a bejegyzések böngészésére, elképesztő, mennyi szándékosan vagy pedig poénként közölt álhírre, közöttük igencsak szakállas, jó néhány éve „futó” és időnként visszatérő dezinformációra találunk. A mesterséges intelligencián alapuló alkalmazásokat használva pedig minden eddiginél valósághűbb álhírekkel, illetve propagandával lehetséges előrukkolni. A legszörnyűbb az egészben az, hogy a már első hallásra se füle, se farka konteóknak is rengetegen hajlamosak bedőlni. És nemcsak Marcsi néni és Pista bácsi a Futrinka utcából, hanem neves közéleti személyek közül is többen. Napjainkban a félretájékoztatás a társadalmat sújtó egyik legnagyobb probléma. A Massachusettsi Műszaki Egyetem néhány évvel ezelőtti kutatása során az egyik portálon megosztott híreket elemezve arra a megállapításra jutott, hogy „a hazugság jelentősen messzebbre, gyorsabban, mélyebben és szélesebb körben terjed, mint az igazság”, még akkor is, ha csak a valódi emberi interakciókat veszik figyelembe. A szakértők szerint „igazság utáni” vagy „igazságon túli” érában élünk, amikor az olvasók jelentős része nem feltétlenül az objektív tények elolvasásáért látogatnak el egy-egy hírportálra, mert őket nem a tények érdeklik, hanem a fókuszukban a saját sztereotípiáiknak, politikai nézeteiknek az igazolása, az érzelmek felkorbácsolása áll. Abba viszont belegondolni is rossz, hogy hosszú távon hova is vezethet ez a teljesen egészségtelen folyamat.
