Szép, már-már nyárias idővel kezdődött a tavasz, a húsvét ideális volt a kinti sütögetésre, kerti mulatságokra.
Az év ezen szaka azonban nem indult felhőtlenül. Egyik legnagyobb egyházi ünnepünk előtt ugyanis volt két nap, amikor hajnalban fagyosra hűlt a levegő, s Zentán nagyon sok embernek ismét lefagyott a barackja, vannak olyanok, akiknek zsinórban a hatodik évben. Tornyosi haverom viszont felkészült a legrosszabbra, több mint száz barackfája alá szalmát tett, nem volt rest hajnalban felkelni, és tüzelni alájuk. Így hát talán lesz kóstolóba egy kis barackpálinka, legalább annyi, hogy megkenjük vele a szájunk szélét.
Ismét incselkedik velünk tehát az időjárás, s az enyhe télnek még egy rusnya következménye van: alkonyatkor máris csípnek a szúnyogok, s nagyban kuruttyolnak a békák. Hogy mindez a népi hiedelem szerint mit jelent, tudjuk, de azt csak találgathatjuk, hogy például majáliskor egyáltalán ki lehet-e menni a szabadba a vérszívóktól.
Merthogy tájainkon akkor még nem fognak permetezni, na, arra mérget lehet venni!
