Az utóbbi években hozzászokhattunk ahhoz, hogy szinte bármilyen tárgyat veszünk a kezünkbe, ott áll rajta nagy betűkkel, MADE IN CHINA. Egy hosszabb folyamat eredményeként jutottunk el mára oda, hogy a mindennapjainkat a távol-keleti országból érkező árucikkek között éljük. A kínai áru végigkíséri életünket, születésünk után Kínában gyártott pólyába bugyolálnak be, Kínában gyártott cumisüvegből itatnak, majd Kínából érkező játékokkal játszunk, ruhákba öltöztetnek, illetve később öltözünk, Kínában készített hűtőszekrényben tároljuk az ételeinket, kínai tévét nézünk, kínai telefont használunk, az autónkhoz Kínában gyártják az alkatrészeket, és bármit veszünk, felmerülhet bennünk a gyanú, hogy a gyártás helyeként minden bizonnyal Kínát jelölik meg – még ha sokszor nem is az első oldalon nagy, öles betűkkel, hanem valahol a csomagolás alján az apró betűs résznél. Ehhez hozzászoktunk, de a közelmúltban néhány meglepő dologra is felfigyeltem. Ez talán a tájékozatlanságomat bizonyítja, de én még csak most tudtam meg, hogy az általam használt fogkrémet is, amely egy ismert, ugyanakkor nem drága márka, Kínában gyártják. Majd nemsokkal később jött egy újabb ledöbbenés, amikor megtudtam, hogy a gyermekünknek vásárolt, vagy ajándékba kapott könyvek jelentős részét is Kínában nyomtatják és kötik. Értem, hogy a nyomdai költségek Európa szerte megemelkedtek, de fel nem foghatom, hogy a Távol-Keleten milyen árakon dolgoznak a nyomdák, ha még a szállítási költségeket beleszámítva is megéri ott nyomtatni. A jól ismert magyar klasszikusokat tartalmazó, néhány oldalas lapozókat Kínában készítik. Hogy?
