A május elsejei ünnepekre fölugrottunk Budapestre, testvérem fia ballagására érkeztünk, de az ott tartózkodásunk pár napja alatt jól körbejártuk a fővárost. Egy kellemes kis budai hotelben szálltunk meg, ahol szokás szerint a bejelentkezésnél elkérték az útleveleket. Aztán valahogyan feledésbe merült, mi lett velük. Az utazás után még aznap elugrottunk a Széchenyi fürdőbe, hogy „lemossuk az út porát”. Másnap egész nap bóklásztunk, már reggel kilenckor mindenkin ott volt a hátizsák, és indult a mandula. Először Budán mászkáltunk, és mivel Csilla szülinapja volt, „meglepiztem” egy ebéddel a Jamie Oliver budai éttermében. Később átgyalogoltunk Pestre a felújított Lánchídon, és este kilenc körül értünk a hotelbe. Másnap a várhegyi Petőfi Sándor Gimnáziumba vitt az utunk, ahol egy szép műsorban volt részünk, amelyet a gimnázium diákjai és tanárai készítettek a ballagás alkalmából. Utána ünnepi ebédre invitáltak bennünket egy cuki pesti belga étterembe, majd újra sétára indultunk, ezúttal a Margit-szigetre, ahol béreltünk egy négyes bringát. Az út felénél leesett a lánc, de ketten is lazán elhajtották (a lányok tekertek, én kormányoztam). Másnap reggel minden készen állt a hazautazásra, csak éppenséggel az ötből három útlevél hibádzott. Mindent átkutattunk, aztán a recepcióra mentem, hogy hátha ott felejtettük. De nem. Kissé pánikba estünk. Aztán újra átkutattam mindent, és a fiam hátizsákjának egyik elrejtett részében ott kuksoltak a piros dokumentumok. Egy kis izgalom a végére.
