A rám nem jellemző módon hosszúra sikerült halogatás után végre vettem műsövényt az erkélyem rácskerítéséhez. Nem feltételezem persze, hogy a szomszédaim egyetlen álma, hogy egész napos kukucskálással alsóneműben kapjanak rajta, mégis nyáron majd a titkosság érzetével akár pőrén is kijárjatok az erkély másik oldalán levő spájzomba.
A vásárlási döntés adta határozott fellépésem egyáltalán nem akadályozta a nylon-piaci eladót, hogy a kért két métert a legjobb szemfényvesztők ügyességével mérje, de már csak 1,9-et csomagoljon. Ezt persze már csak akkor tudtam meg, amikor a sövényt magamat is meglepő ügyességgel felszereltem. Teljes lelki nyugalommal fogadtam, hogy átvertek, az önérzetemen ejtett seben pedig enyhített, hogy a sövény felerősítéshez alkalmas kis műanyag önzáró kötőszíjakat, noha kínálta, nem ugyanott vettem kétszeres áron, hanem egy mindenes boltban, ahol, mint kiderült, a piaci árusok is vásárolják. Végül is semmit sem nyertem, csak vigasztal, hogy nem kétszer csaptak be.
