A körnek, a teljesség e világi jelképének egyetlen középpontja van, az ellipszisnek viszont két fókuszpontja. Az ellipszis egy hiányos, tökéletlen kör. Kepler óta tudjuk, hogy a bolygók elliptikus pályán mozognak. Az ellipszis a körré válás evilági lehetetlenségének és a középpontját kereső lény tehetetlenségének a szimbóluma, ami örökös bolyongásra ítéli a boly(on)gót a világ végtelen űrjében. E kimozdíthatatlan centrum után vágyódó tehetetlenséget leginkább Közép-Európában lehet átérezni, a nyugati civilizációnak ebben a középső részében, amely helyzeténél fogva arra lenne hivatott, hogy középponttá váljék, de Európa kétpólusúsága, kelet- és nyugatközpontúsága miatt sohasem lehetett azzá.
A közép-európaiság a köztesség és az utániság létállapota. E tekintetben ez a térség nagyon hasonlít korunkra, a poszt-posztmodern állapot korára.
Közép-Európa örökösen a köztesség és a felzárkózni, illetve visszatérni vágyó utániság állapotában van: vagy az idealizált Nyugat után futó, felzárkózni vágyó keletiség, vagy önmaga eredendő, idealizált keletiségéhez visszatalálni soha nem képes nyugatiság. Ady erre gondolva nevezhette Kompországnak a történelmi Magyarországot, amelyben élt.
