Újra bezöldült az udvarunk, szerencsére a szorgos városi kertészek békén hagyták a terebélyes platánokat, nem csonkították meg őket, mint a limáni parkban. A park egy részén ugyanis az öreg, de egészséges nyárfák egész koronáját lenyisszentették, ilyet a NATO-bombázások után láttam a Fruška gorán, de ott a repeszek hasították szét a növényzetet. Az ablakunkból a fák koronái között a télen még átsejlettek a szomszéd épület ablakai, de a természet behúzta zöld függönyét. Visszatértek a baglyok, és eddig ismeretlen madárhangokra lettünk figyelmesek. Lányom valójában fel sem ismerte, miről van szó, egy este, mikor lefeküdt, hallom, hív a szobájába. Azt kérdezte, ki hintázik ilyenkor, hallom, hogy csikorog a hinta? Megmosolyogtam, mondtam neki, hogy ez madárhang, hogy milyen, nem tudom pontosan, de kb. minden 10–20 másodpercben sípolt egyet. A város szívében ez egy igazi kis zöld oázis, és rajtunk kívül, úgy tűnik, a madarak is csípik. Reméljük, a kertészet új szakértői messze elkerülik ezt a kerületet.
