Újsághírként szerepelt nemrégen az a történet, hogy egy tízéves amerikai gyerek fölment a tetőre, majd bemászott a kéménybe. Csupán csípőig, mert ott megszorult: se ki, se be. A hír tálalása drámaiabbra sikeredett a valós helyzetnél, ám így bizonyosan milliók olvasták, ha már hozzánk is eljutott. A tűzoltók egykettőre leszedték onnan. Persze életveszélybe is kerülhetett volna a kéményseprő-gyakornok, ha tágabb a kémény, és belepottyan.
Gyerekkorunkban nálunk egy lány esett bele az ásott kútba, ő is szerencsésen megúszta a fürdőzést, de az újság nem írt róla, videóról meg nem is hallottunk.
Maradjunk inkább az amerikai gyereknél! Egy tízéves, gondolom, nemcsak mifelénk, hanem Bostonban sem hülye, legfeljebb túl bátor. Legalábbis nem annyira eszement, hogy ne tudná fölmérni, hogyha beleesik a kéménybe – bár az sem egy életbiztosítás –, miként bújik majd ki lent a kályhacső vastagságnyi lyukon, esetleg a pucolóajtón (nálunk így nevezik).
Csak találgathatjuk, mi késztette erre a magas szintű vállalkozásra. Talán valamelyik film ihlette meg, mivel ott sikerült a hősnek a bravúr. Esetleg csupán az volt a szándéka, hogy nagy korában Télapónak áll, és idejében kezdi gyakorolni a szakmát.
