Egyik ismerősöm a segítségemet kérte az újvidéki kiadó lakások kereséséhez, így mind a ketten odakeveredtünk egy, a futaki piaccal szemben található, tehát rendkívül jó helyen lévő lakásnak a megtekintésére. Rajtunk kívül még körülbelül tíz bajtársunk volt ott, akik szintén lakást kerestek, s őket is odavonzotta a kiváló lokáció és ár is. Beléptünk a lakásba. Délután két órakor teljesen sötét volt odabenn.
Fel sem fogtuk először, mivel amikor bérelni megy az ember, nem a napszakra figyel. A tulajdonos azonban nevetgélve hívta fel a figyelmet arra, hogy ebben a lakásban bizony nappali fény egyáltalán nincs, olyan közel építették az ablakhoz a szomszédos tömbházat, hogy még magát az ablakot sem lehet teljesen kinyitni, az alapos szellőztetéstől is búcsút kell tehát venni, nem csak a természetes fényforrástól. Többször, szintén jót vidulva, leoltotta a villanyt, s felkiáltott nevetve, látják, itt semmi fény nincs fényes nappal!
Maga a lakás, a bútorzat sem volt valami jó állapotban, konyhája meg nem is volt. S talán nem is az a legszomorúbb, hogy ilyen lakást kínálnak az embereknek bérlésre, hanem az, hogy az egyik fiatalember, aki addig a stadion közelében lakott, fantasztikus örömmel az arcán könyvelte el, hogy ő az egyedüli valódi érdeklődő, a többiek nem akarják kivenni a kéglit. Nem kérdeztük, milyen körülmények között lakott eddig.
