Nem különösebben rajong az okoseszközökért, még akkor sem, ha tudja, hogy egyik-másik valóban hasznos közülük, hiszen maga is nyugodtabb, például amióta az okosórája rendszeresen ellenőrzi a vérnyomását és a szívverését, mint amikor hagyományos módon kellett azt nyomon követnie, meséli az egyik kedves ismerősöm, hozzátéve, korábban maga is gyakran megfeledkezett minderről. Ez nem is meglepő, hiszen amíg nincs különösebb problémánk valamivel, valamennyien hajlamosak vagyunk megfeledkezni az ellenőrzéséről, és csak akkor fordítunk rá kiemelt figyelmet, amikor már nemcsak megelőzni, hanem kezelni is kell a bajt.
Azt azonban mindezek ellenére is rosszallással figyeli, hogy a gyártók egyre többféle okoseszközt kínálnak a felhasználóknak, köztük olyanokat is, amelyeknek szerinte az égvilágon semmi haszna nincs. Ilyennek látja azt a minap megjelent okoscipőt is, amelynek viselői előre meghatározott mozdulatokkal érhetik el az okostelefonok egyes funkcióit, például táncolva tudnak telefonhívást kezdeményezni, zenét lejátszani és egyéb hasonló dolgokat művelni. Ez lehet, hogy első hallásra sokak számára izgalmasnak tűnik, hasznosnak azonban már jóval kevésbé nevezhető, éppen ezért biztos vagyok benne, hogy az ismerősöm még jó ideig nem lesz megrögzött okoscipő-rajongó, még akkor sem, ha az rövid időn belül megkerülhetetlen divatcikké válik.
