Az idei kampány és a voksolás végigkövetése után, egyfajta stresszoldóként, kizárólag a kábeltelevíziós szolgáltatóm kínálatában lévő dokumentumfilm-csatornák természetfilmjeit nézem. Mindig is szerettem az ilyen televíziós műsorokat, de most különösen jólesik ezeket nézni. Bekapcsolom a készüléket, keresek egy nyugis természetfilmet, és az ágyamban fekve addig nézem, amíg el nem alszok. Arról nem is beszélve, hogy e műsorok segítségével, még ha csak virtuális alapon is, de olyan távoli tájakra is elutazhatunk, ahova élőben legjobb esetben csak a lottón nyerve látogathatunk el. No meg a televízió előtt ülve, pardon, elterülve esélyünk sincs begyűjteni valamilyen trópusi nyavalyát, és még a kevésbé szelíd vadállatok, harapásait, karmolásait is megússzuk. Ehelyett egyfajta érdekességként megtudhatjuk azt is, hogy kizárólag a Kongó-medencében élő bonobók nem pusztán a szaporodás érdekében párosodnak: az örömszerzés és a társas kötelék erősítése is fontos hajtóerő számukra. Emellett az is elgondolkodtató, hogy amíg az emberek többsége az embertársaival szembeni konfliktusokat agresszíven, veszekedéssel, verekedéssel, ne adj Isten háborúzással és a közösségi oldalakon történő verbális adok-kapokkal igyekszik többé-kevésbé megoldani, addig a bonobó-majmok mindezt etyepetyével oldják fel. Ezek után pedig jogos a kérdés: akkor melyik is a legnagyobb állat ezen a Földnek nevezett, jobb sorsra érdemes sárgolyón?
