A különböző margarinos és pástétomos dobozokon, szalámik csomagolásán, csipszes zacskókon, majonézes és kecsapos tubusokon és mindenféle csomagoláson találhatunk egy rajzot, ami arról informál bennünket, hogy valójában mi is található benne. Ezek a rajzok, illusztrációk nyilvánvalóan nem mutatják meg százszázalékosan, hogy az adott termék hogyan is néz ki, de talán útmutatóul szolgálnak arra vonatkozóan, hogy mire is számítson a vevő. Mindez rendben is van, és vásárlóként nem is azt várom el ezektől az ábráktól, hogy élethű képet adjanak a tartalomról, és egyértelmű számomra, hogy amit látok, az csak egy illusztráció. Viszont úgy tűnik, hogy sokak számára nem az. Talán miattuk írja minden csomagoláson lévő rajz mellett, hogy a kép szimbolikus. A másik kedvencem, amikor tálalási javaslatként hivatkoznak rá, ami megint csak nem fedi a valóságot, mert senki sem fogja úgy elhelyezni a keze ügyébe kerülő ételeket, ahogy az adott képen látszik. Nyilvánvaló, hogy ez esetben is csak egy szimbolikus ábráról van szó. A múlt századi sci-fi írók arról fantáziáltak, hogy 2024-re repülő autókkal járunk és a világűrbe is úgy utazgatunk, mintha csak az utcánkban tennénk – ezzel szemben ma már azt is el kell magyarázni, hogy például a legtöbb burgonyaszirom nem teljesen úgy néz ki, mint a csomagolásán szereplő rajzon, hogy a formája, és Urambocsá᾽ a görbülésének az íve eltérhet attól.
