A modern nagymama már nem ül otthon egész nap, nem csak főz, süteményt süt, lekvárt főz, savanyúságot tesz el, vagy kötöget. A mai nagyik nem kötényben, mamuszban járnak, a fejükön nincs kendő, a hajuk sem ősz. Sokkal frissebbek, mozgékonyabbak, fiatalosabbak, mint néhány generációval ezelőtt: aktív életet élnek, társaságba járnak, utaznak, szórakoznak, sportolnak, s így testileg-lelkileg sokkal fittebbek maradnak.
Ahogy múlnak az évtizedek, felismeri az ember, az öregedés nem csak negatív folyamatokból áll. Az élettapasztalat segít abban is, hogy lazábban kezeljük a kihívásokat, ne rágódjanak olyan apróságok miatt, mint húsz, harminc, negyven évesen.
Májusban, júniusban sok nyugdíjas ismerősöm a görög tengerparton nyaralt, de néhányan még ősszel is menni fognak, többen aktív kézművesek, nyári táborokat szerveznek, kórusban énekelnek, festenek... Ha tehetik, hasznossá teszik magukat a családban, az unoka, unokák nevelésében, de emellett a szabadidejüket feltöltődésre használják. (Természetesen mindez a nagyapákra is vonatkozik, bár úgy tűnik, ők kicsit nehezebben mozdulnak ki a „csigaházukból”.)
Csodálattal tölt el, hogy nyugdíjas ismerőseim nagy része mennyire élvezi a mindennapok apró örömeit. Energia és vidámság árad belőlük. Pontosan tudják, hogy a nyugdíjas korhatár elérésével nem ért véget az élet, sőt! Mernek álmodni, és nem riadnak vissza a kalandoktól sem, megvalósítják azt, amire a munka mellett nem volt idő, lehetőség, és amivel tartalmasabbá tehetik életüket.
