A felsőhegyi bosztányosok, azaz a konyhakertészek közül néhai Sánta (Bicskei) Géza bátyánk is sokfelé piacozott, még Bajmokon is kínálta portékáját, de sehol sem volt asztala, nem cipelt magával összecsukható mobil piaci asztalt sem. Leterített a földre egy viseltes pokrócot vagy sátorlapot, és arra pakolt ki a portékáját, paprikát meg a többi zöldségfélét. Kényelmesen elhelyezkedett, leült a subájára, és várta a kuncsaftokat. A többi bosztányos próbálta meggyőzni, hogy könnyebb, kényelmesebb asztalról árulni, meg szebben is mutat az asztalra rakott portéka. Csak legyintett, hogy nincs szüksége semmilyen asztalra, már csak azért sem, mert akkor nincs „ingyen mozi.” Asztalról árulva a portékát megfosztaná magát az elé táruló kellemes látványtól, amiben akkor van része, amikor jönnek a „goszpogyák” vásárolni és lehajolnak vagy leguggolnak válogatni a zöldségfélékből.
