Évek óta égető kérdésnek számít Szerbiában az egészségügy, a problémának a méreteit pedig azok tudják és érzik meg a legjobban, akik gyakoribb vagy folyamatos kezelésre szorulnak. Hallani és olvasni, hogy sok munkahely betölthetetlen, mert jelentős mind az orvosi, mind a nővéri káder kivándorlása, továbbá, aki marad, mind a nagyobb városokban dolgozna, a kicsiktől pedig szökik.
Az állami kórházakban, egészségházakban és ambulanciákban ezért normális lett a várakozási lista, aki pedig nem várhat, megy a magánszektorhoz, kerül, amibe kerül.
A múlt hónapban tudtam meg, lassan már ez sem biztos megoldás. Egy ismerősnek szakorvos kellett, az államiban egyhamar nem kerülne sorra, és válogathatott a városban a több mint egy tucat privát között. Megdöbbenésére a javasoltaktól sorban hallotta, nincs terminus, esetleg egy-két hónap múlva, vagy csak az évi szabadságok után fogadnák.
