Molett nőként igazi kihívásként élem meg a ruhavásárlást, ezért az általam kiszemelt üzletet mindig ellenőrzöm a sorstársaim körében. Egyébként XXL-es méretet hordok, ami az európai viszonylatban az 52/54-es nagyságnak felel meg.
Nagyon sokszor megtörtént már, hogy miután elmondtam az eladónak, hogy mekkora méretre lenne szükségem, a szemével végigmért, majd a fejét csóválva közölte velem, hogy akkorát nehéz lesz találnia. Néhány éve még belementem az olyan próbákba is, amikor egy-két számmal kisebb blúzt vagy nadrágot igyekeztem magamra erőltetni, de ma már nem teszek ilyet. Inkább csak puhatolózom ismerőseim körében a kedvenc butikjaik iránt, és amikor már biztos vagyok abban, hogy a kiválasztott üzlettel nincs rossz tapasztalat, benézek.
Az elmúlt napokban is így tettem, abban reménykedve, hogy végre találok néhány könnyebb nadrágot magamnak. Az eladó a méreteimet meghallva nem mért végig a szemeivel, nem csóválta a fejét, hanem keresésbe kezdett. Kaptam tőle egy darabot, majd biztosítva arról, hogy hozza utánam a többit is, a próbafülkébe vezényelt. A negyedik nadrágban már úgy néztem ki, mint a kötözött sonka, ami gyanússá tette a folyamatot. A nadrághalomból kikerestem a kedvencem, az elsőt, amelyen 52-est írt, majd a többi címkét ellenőrizve arra lettem figyelmes, hogy 46-os nadrágok árasztották el a próbafülkét.
