Bizonyára mindenkinek vannak olyan munkatársai, akik finoman szólva sem nevezhetők a munka hőseinek, még akkor sem, ha ők hajlamosak magukról azt állítani, váltig bizonygatva, hogy milyen sokat és milyen kiválóan dolgoznak, egy kis közösségben ugyanis nehéz megvezetni egymást, mégis mindig akadnak olyanok, akiknek sikerül, ha nem is egymást, akkor a vezetőséget, a munkatársaknak pedig mi maradna más, mint a remény, hogy az ilyen munkavállalók előbb-utóbb a főnökök előtt is lebuknak, idővel ők is kiismerik majd őket.
Valószínűleg hasonló cipőben járhatott az a spanyol férfi is, akinek története az elmúlt napokban bejárta a világot, ugyanis miután hat éven át nem járt be dolgozni, lebukott, mégpedig azért, mert kitüntetést kapott (volna) a cégtől, amelyben „dolgozott”. A férfi egy vízműtelepen volt munkafelügyelő, és már tizennégy éve a helyi önkormányzat alkalmazásában állt, amikor a munkája kezdett túlzottan stresszessé válni, sőt a kiégés jeleit is felfedezte magán, ezért egyszer csak úgy döntött, nem megy be a munkahelyére, és miután ez senkinek nem tűnt fel, úgy gondolta, kipróbálja, meddig tud láthatatlan maradni, ami hat éven át sikerült neki. A fizetését persze felvette, szabadidejében pedig filozófiát tanult, ám nemcsak emiatt jött ki jól a történetből, hanem amiatt is, mert a pénzbüntetésének az összege az egyéves fizetését sem érte el.
Más kérdés persze, hogy mennyire lehet jó érzés olyan munkakörnyezetben dolgozni, ahol éveken át észre sem veszik, ha az ember nincs ott, ahol lennie kellene. Mindenesetre érdemes lenne jobban odafigyelnünk egymásra, a családunkban, a baráti körünkben, a munkahelyünkön meg úgy általában mindenütt.
