Minap az egyik ismerősöm riasztott fel délutáni sziesztámból, aki arra volt kíváncsi, hogy tudok-e valamit, a város másik szélén történt balesetről, amiről kávézgatás közben meséltek neki. Miután szépen nyugodtan megjegyeztem neki, hogy mivel éppen alfa szinten elmélyülve revitalizálódtam, sajnos nem tudok neki információkkal szolgálni. A vonal másik végén ismerősöm, az egy pár másodpercnyi mély hallgatást követően csak annyit szólt a telefonba, hogy hát a Facebookon sem talált semmit az egészről, így nem kizárt, hogy kávézópartnere csak kitalálta az egészet. Gondolom, mondani sem kell, hogy az adott pillanatban én döbbentem le és miután elszámoltam magamban kettőig, elköszöntem kedves ismerősömtől.
Amióta léteznek a közösségi oldalak, azóta tetszik ez nekünk, vagy nem, legtöbben és főleg az idősebb generáció tagjai, készpénznek vesznek szinte mindent, amit ezeken az oldalakon közzé tesznek. A különböző konspirációs teóriáktól kezdve, a gyors meggazdagodással kecsegtető hirdetéseken keresztül a felettébb gyanús párkapcsolat-ajánlatokig. Az igazán ijesztő viszont az, hogy amíg sokan bedőlnek az fenti átveréseknek, addig, ahogyan az ismerősöm is, kételkedik valamiben csak azért, mert nem olvasott róla a Facebookon.
Kasie West, fiatal amerikai írónő jegyezte meg nemrég egy picit cinikusan, hogy amennyiben kiposztolná egy erdőben kidőlt fa képét és ezt senki sem lájkolná, akkor lehet, hogy ő is megkérdőjelezné magában, hogy az a fa valóban kidőlt-e?
