A nyárban az a jó, hogy sok dinnyét ehetünk. Igaz, az ára miatt csak mértékkel. Mi akkor kezdtük vásárolni, amikor már 40–50 dinár volt kilója. Egy tízkilós dinnye így is 500 dinárba kerül, és az ember sohasem lehet benne biztos, hogy mézédeset vagy tököt kap. Van, aki meglékelteti, vagy szeletelve veszi, de nálam ez nem jön számításba, mivel alaposan megmosom, és csak utána vágjuk fel. Mert gondoljunk csak bele, hány kézen át jut el a szántóföldekről az asztalunkra, és mosás nélkül a héján megtapadt piszok a vágás mentén, a kés által belekerül a közepébe.
Már a nagyszüleim is megmosták a hűs pincéből felhozott görög- és sárgadinnyét, azt hittem, más is így cselekszik, de tévedtem. Tavaly visszavittük az éretlen dinnyét az árusnak, aki adott volna helyette egy fél dinnyét. Megköszöntem és mondtam, hogy nem kérem. Amikor a 70 év körüli hölgy meghallotta, hogy miért, elkerekedett szemekkel nézett rám, ő még ilyenről nem hallott.
Gondolom, azóta sem tért napirendre afölött, hogy egyesek megmossák a dinnyét. Hát, ha még tudná, hogy a déligyümölcsökkel ugyanígy járok el...
