Két éve már ugyanaz a kis üdülőhely az úti célunk, és megtaláltuk azt a két kis strandot, amely számunkra ideális. Apró fehér kövek vezetnek a tengerbe a két kis öbölben, amelyeket sziklák vesznek körbe, pár lépcsőnyire pedig magas fenyők alatt finom hűvös található. Első nap korán indultunk pancsolni, másnap azonban kicsit elaludtunk, és elfoglalták a kedvenc helyünket, így kicsit arrébb pakoltunk le. Egy napbarnított, toplesses hölgyike majdnem az egész tengermelléket elfoglalta, volt ott napernyő, sátor, törülköző, na meg a strandtalicska, amivel idehúzta a cókmókját. Csilla mindjárt megjegyezte: na ezek nem természetes cicik! Előd fiammal megvizsgáltuk (távolról), és megegyeztünk, hogy valóban kissé fura szögben néztek a napra.
A gyerkőcök szokásukhoz híven búvárkodtak, majd amikor azt megunták, kagylókat kerestek a parton a kavicsok alatt. Egy alkalommal véletlenül hozzáértek a szilikonmaca törülközőjéhez, amire elkezdett valamit németül krákogni nekik. Kata odajött hozzám és panaszkodott, mondtam nem kell nagyon szívre venni, nyugodtan folytassátok.
Aztán másnap korábban értünk le a partra, a szilikonmaca mire lejött, már nem jutott neki hely. Mérgesen ránk nézett, majd továbbcipelte a strandkészletét. Többé nem láttuk.
