A Nemzetközi Evezős Szövetségben tagfelvétel esetén nem elegendő az alapkövetelmények teljesítése, hanem külön vizsgát is kell tenni – mesélte egy 40 évvel ezelőtti éjszakán a Ljubljana–Belgrád gyors hálókocsijának folyosóján, mivel véletlenül egymás melletti fülkékben kaptunk helyet, Artur Takač, a volt Jugoszlávia híres sportdiplomatája –, az illetőt elvezetik a svájci Lausanne, vagy a francia riviéra valamelyik híres éttermébe, és ott meg kell mutatnia, hogy hibátlanul használni tudja a teljes teríték minden egyes darabját. Ha ezt teljesíti, nem veszik zokon azt sem, ha esetleg nem tökéletes a franciája.
Nem tudom, hogy ez a vizsga még ma is kötelező-e, tudom viszont, hogy az átlagembert ilyesmi nem foglalkoztatja. Teljes terítéket nagyon kevesen láttak, és az is ritkaság, ha valaki szabályosan használja az egy-egy kést és villát. A múlt napokban jutott eszembe a Takač-sztori, amikor egy vendéglőben elnéztem egy jómódúnak ítélt hölgyet, amint jobbjában a késsel és baljában a villával levág egy falatnyit, majd leteszi a kést, a villát pedig a rászúrt falattal átteszi a jobbjába. Látszott, hogy amúgy elégedett magával, bár fogalma sem volt róla, hogy az evezős szövetség tagságába, ha nagyon akarná is, soha nem vennék fel.
