Az utóbbi időben, ha a munkám, illetve az anyagiak megengedik, igyekszem minden alkalmat 1-2 napos kirándulásokra kihasználni. Valamelyik utazási iroda révén, autóbuszos kiruccanásokról van szó, társasággal, de akár egyedül is, mivel az utak során legtöbb esetben seperc alatt összeismerkedik az ember az útitársaival, akikkel nem egy esetben a következő kiruccanásai során is találkozik. Az ilyen utak legfontosabb alanyai a csoportos utazások kísérői, akik legtöbbször annak az idegenforgalmi irodának az alkalmazottai.
Munkájuk fontos, mivel amellett, hogy gondoskodnak arról, hogy minden flottul menjen, bizonyos tekintetben a lelkei is az egész útnak. Eddigi kiruccanásaim során számos utaskísérőt ismertem meg, és a többnyire kiváló élmények ellenére volt alkalmam megtapasztalni azt is, amikor az illető személy nem igazán volt a helyzet magaslatán. Minap viszont egy szabadkai utazási irodával Magyarországra utazva szemtanúja voltam, hogyan is néz ki, amikor az utaskísérők apait-anyait beleadva mindent elkövetnek, hogy a csoport összes résztvevője jól érezze magát. A buszban mindenkihez volt egy kedves szavuk, a legkisebbeket színezős játékokkal, a többi utast pedig különböző érdekes kérdőívek kitöltetésével kötötték le, apró ajándékokkal leptek meg minket. Így az odafelé vezető úton szinte észre sem vettük, hogy huzamosabb ideje várakozunk a magyar határőrbódék előtt. A két csinos csoportvezető hölgy és a szabadkai idegenforgalmi iroda is csillagos ötösre vizsgázott előttem, no meg a többi utas előtt is.
