Szeptember ősi magyar neve, Földanya hava. A latin septem szóból származik, melynek jelentése hét. A népi kalendárium Szent Mihály havának nevezi. A 18. századi nyelvújítók szerint a szeptember: gyümölcsönös. Időjárását tekintve igen változatos arcot mutat, lehűlések és esőzések rendszerint előfordulnak, de a hónap közepén-végén megérkezik a vénasszonyok nyara, az indián nyár.
A nyár és az ősz közötti átmenet heteiben történt a mezőgazdaságban a teljes betakarítás, a szüret, majd kezdődött az őszi szántás-vetés. Népi megfigyelések szerint, ha szeptemberben megdördül az ég, a fák sok virágot hoznak, ha másodszor is kivirágzik az akác, akkor hosszú, meleg őszre lehet számítani, ha korán lehullanak a falevelek, a gólyák és a fecskék korán útra kelnek, akkor hamarosan megérkezik a hideg idő.
Régen szeptember elsején kezdték a búza vetését. Azt tartották, ha ezen a napon kerül földbe a mag, bő termést hoz. Ilyenkor fogták hízóra a jószágot, ha karácsony táján disznótort terveztek. Szeptember 8-a, Kisasszony napja a cselédek szolgálatba lépésének az ideje volt. Eleink úgy vélték, ezen a napon búcsúznak a fecskék, s ezen a napon kezdődhetett a dióverés is, hiszen megrepedt a külső zöld burka.
A hónap végén Szent Mihály napja jelentős évforduló volt a népi kalendáriumban. A gazdasági évet lezárták, a legelőre hajtott állatokat visszaterelték, elszámoltak a juhászokkal. Ekkor kezdődött a kukoricatörés, elindult a kisfarsang, a lakodalmak őszi időszaka.
A népi eredetű megállapításokat, az évszázados megfigyeléseket, hiedelmeket ma már fönntartással fogadhatjuk, hiszen minden megváltozott, egészen másként élünk, mint az őseink, de tanulságos felidézni őket.
