A Kanizsai Írótáborban tavaly Sándor Zoltán kollégám Apátlanok című könyvéről is szó volt, majd Szabadkán is tartottak bemutatót, ahol szintén beszélgettek a kötetről. Olyan érdekes volt ez a beszélgetés, hogy kedvet kaptam a könyv olvasásához. Valaki azt is mondta, hogy Sándor Zoltán novella-elbeszélés gyűjteményeit oly módon szereti olvasni, hogy mindennap elolvas egy történetet, és utána elmélkedik róla. Ez nagyon jó ötletnek tűnt, gondoltam, így teszek én is. Eljött végre egy szabadnap, a ház körül tettem ezt-azt, amikor pedig kicsit elfáradtam, leültem és hozzáfogtam az olvasáshoz. Azután visszatértem a teendőimhez, de a könyv nem hagyott nyugodni. Továbbolvastam, és egyre jobban magába szippantott. Főztem egy kávét és folytattam az olvasást. Lassan rám esteledett, de a könyvet egyszerűen nem tudtam letenni. Töltöttem egy pohár bort, és éjszakába nyúlóan olvastam.
Ezt az élményemet most azért írtam le, mert nemrég újból volt írótábor, és új kiadványokat mutattak be. Saját tapasztalatból is mondhatom, hogy érdemes figyelmet fordítani a kortárs szerzőinkre és a kiadóink kínálatára. Hiszen bárkinek lehet ilyen jó élménye, hogy eltölt egy igazán szép napot, és persze többet is, egy jó könyv társaságában.
