Az elmúlt két hét finoman szólva is nagyon sűrű volt a számomra, hiszen egyszerre próbálom a felsőoktatási tanulmányaimat elvégezni, valamint dolgozni a munkahelyemen. A múlt hét folyamán mindössze két vizsgára mentem ki, de a számuk erre a hétre a háromszorosára duzzadt. Nyilvánvalóan nem maradt volna ennyi szeptemberre, ha a nyáron időben lerakom őket, de mindig utólag okos az ember.
Mostanában úgy néz ki egy napom, hogy a reggeli órákban az egyetemre megyek vizsgázni, majd rögtön indulok haza, Zentára, hiszen az újságírói teendőim ott várnak rám. A délutáni órákban elvégzem a kötelező feladataim, megírom, amit kell, és mire fejezek, már 18–19 óra körül jár a vekker mutatója. Ezután újra előveszem a tanulnivalót, és készülök a következő vizsgára. A napok és a hetek csak telnek, mindeközben a házimunka eszeveszettül szaporodik. Nincs időm semmire, jóformán csak tanulok, dolgozok és alszok amennyit birok. Az egészben az a tanulság, hogy ha az ember időben elkezd tanulni, és elvégzi az adott időpontra a feladatait, akkor nem csapnak össze a feje felett a hullámok.
