Jöttünk éppen haza autóval a hétvégi kiruccanásunkból, a Temerini utcában jártunk, amikor a visszapillantóban észrevettem, hogy egy személygépkocsi nagyon gyorsan közeledik, összevissza cikázgat a sávok között. Hamar utolért, és elsuhant a belső sávon, ahol persze tilos előzni. Gondoltam, ennek sürgős dolga lehet. Aztán továbbhaladva beugrottunk a közeli bevásárlóközpontba, mert nadrágot kellett venni a gyerekeknek. A parkolóba meredek bejárón kell fölhajtani a pláza tetejére, de ahogy rákanyarodtam, jött lefele egy autó, de az én sávomon haladt. Gyorsa megálltam a meredek felhajtón, és ahogyan közeledett, elengedtem a féket, és gurultam hátrafelé, hiszen sem jobbra, sem balra nem kanyarodhattam, majd villantottam meg dudáltam neki. A mobilozó vezető felnézett, és nagyot rántott a kormányon, így elkerültük egymást. Az idegtépő bevásárlás után alig vártam, hogy hazaérjünk, de a Limáni piacnál, a Puskin utcában dugó volt, mivel egy személygépkocsi megállt az út szélén, és senki sem tudta kikerülni. Dudált mindenki, mire a veszteglő autóból kiugrott egy ipse, elkezdett ordítozni, hogy lerobbant a járgány, nem tud félreállni. Egy mellette elhaladó járműből egy tülkölő vezető bemutatott neki, mire az ideges ipse utánarohant. Szaladt minden erejéből, de nem érte utol, aztán ő rázta az öklét az elsuhant autó után. És végre hazaértünk. Épségben.
