Huszonhárom évvel ezelőtt, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság hadseregének századosa kiadta a parancsot: – Azt akarom, hogy a sorakozón mindenkinek fel legyen töltve a kulacsa! – Igenis, százados úr! – volt a válasz. Magyarázatot is fűzött hozzá: A baka egy liter vizet visz magával. Az egy literből reggel megborotválkozik, fogat mos, napközben, a terepi gyakorlaton beosztja, többször iszik belőle, este pedig abból, ami megmarad, kimossa a zokniját! – Igenis, százados úr! – üvöltöttük. Mindez a nyár kellős közepén, a podgoricai kaszárnya udvarán hangzott el. A montenegrói főváros akkor és most is Európa legmelegebb városának számít, a kulacsok már indulás előtt, a kaszárnyakapun belül kiürültek. A százados alig huszonéves, javarészt négyezer szónál kisebb készletből gazdálkodó kölyköknek tálalta a baromságokat. Sokan elhitték, még többen megmosolyogták a (vizesgóc mosdójában) leborotvált bajszuk alatt. Úgyis elmúlik nemsokára...
Elmúlt. Most két tojást viszünk magunkkal a sorakozóra.
