Csendes frusztráció a boltban. Egy átlagos csütörtök délutánon Anna épp a bevásárlást intézte. Nem volt sok dolga, csak pár alapvető élelmiszert akart venni – egy kis tejet, kenyeret, tojást és némi zöldséget. Ahogy végigsétált a polcok között, megdöbbent az árakon. Mindenhol magasabb számok, mintha minden egyes bevásárlásnál egy kicsit még feljebb kúsznának.
A kenyérnél állva meghallott egy beszélgetést. Egy idős férfi épp hangosan mérgelődött, miközben visszatette a frissen sült veknit. „Tudja, mennyibe került ez tavaly? 50 dinár volt! Most meg tessék! 120 dinár!” – mondta, és a feleségére nézett, aki csöndben bólintott.
Anna csak mosolygott keserűen, hiszen jól ismerte ezt az érzést. Ő is nap mint nap tapasztalta a drágulást, különösen az olyan alapvető dolgoknál, mint a tej vagy a kenyér. Miközben a zöldségek között válogatott, újra felhúzta a szemöldökét: 300 dinár egy kiló paradicsomért? „Egy hónapja még 200 dinár volt...” – morfondírozott magában, miközben bosszúsan visszatette a paradicsomot.
A pénztárhoz érve Anna már szinte előre sejtette, hogy ez a vásárlás is sokba fog kerülni. Amikor a pénztáros kimondta az összeget, Anna nem tudta megállni, hogy ne nevesse el magát: több mint 3000 dinárt mutatott a gép, és a kosarában alig volt pár dolog.
Ahogy hazafelé sétált, azon tűnődött: hogyan lehetne még kevesebb pénzből megfőzni a pénteki ebédet…
