Szép, ősz délutáni napsütés. A cukrászdában még telve a fagyispult, kínálgatja magát a vanília, a csokoládé, a mogyoró, de a sarkon már a gesztenyesütéshez készülődnek. A járdát reggelre beborítják a vadgesztenyefák rozsdaszín levelei és tüskés burokból kifordult, fényes héjú, kellemes tapintású, sötétbarna termések. Időnként a kabátzsebben, a táskámban is találok néhányat, mert az útközben rám mosolygó, elém hulló gömbölyűségeknek nem tudok ellenállni.
A piacon körtét, szőlőt, almát válogatok, a gyümölcsök ilyenkor a legfinomabbak. Ez a töltött padlizsán idénye a konyhában, egy-egy lecsót is összedobunk, a nyarat idézve karfiol, káposzta, édesburgonya is ismét az asztalra kerül, és hidegebb estéken tököt is sütöttünk már, újabban a sós, túrós variáció a kedvencünk, és céklával készül. Ez a lernis ételek kezdetének időszaka nálunk.
A kora délutáni langymelegnek mindenki örül, már nem izzadunk a hőségtől, és bátran átadhatjuk magunkat a napsugarak jótékony melegének. A kellemes napsütésbe, a fények szép játékába csak az zavar bele, ha a kirakatok őszi-téli kínálatában az árakra is figyelünk, esetleg téli cipő, télikabát vásárlása vár ránk, vagy ha a fűtési idény költségeire gondolunk.
A hosszabbodó éjszakákba ugyan esténként belopakodik a hideg, de az indián nyár napjainak szépsége, évről évre megajándékoz bennünket. Színek és ízek, melankolikus hangulatok kavalkádja …, és egy Jó reggel(t)-hez, kellemes ébredéshez októberben, mint a napfény ígérete, nem is kell egyéb. Élvezzük, mert tudjuk, illékony varázslat ez, gyorsan változhat.
