Az évnek ebben az időszakában szeretek minél több időt tölteni falun, a szülői házban. A hétvégén ismét kertészkedtem. A piacon vettem néhány virág- és zöldségpalántát, lesem, hogyan erősödik a paradicsom, a tök, a paprika.
Kinézek az ablakon, nézem a zöld fák lombját, piroslik a meggy. Az orgona, az akác után, a jázmin, a vadrózsa, a bodza virágzik. Figyelem az utcát, hétágra süt a nap. Egyetemi éveit lezárni készülő, a napokban hazalátogató lányommal ilyenkor a természet bűvöletében élünk. Epret majszolunk, bodzaszörpöt készítünk. Egymásba kapcsolódnak a múlt emlékei: finom illatok, fényjátékok, hangulatok. A tavaszi virágok után a gyöngyvirág, majd az első rózsa nyílása az egykor szépen gondozott falusi kertünkben; az utcákat, utakat szegélyező bokrok, fák évenkénti virágba borulása rendszerint megajándékoz valami új erőt adó érzéssel.
Anyu már több mint húsz éve nincs mellettünk... Az ő születésnapja is ilyentájt van, a temetőbe a kertünkből szedett virágokból viszünk. A szeretetéből font háló védőburokként ölel át még ma is.
Pünkösdre teljes pompájában áll ellőttünk a természet.
