Próbálom elfogadni, befogadni Szabadka új szökőkútját, de nem megy. Bárhogyan is igyekszem magam meggyőzni, hogy nyitottnak kell lenni az új, a trendi iránt, csak nem múlik a hiányérzetem. A napokban jöttem rá, hogy mi is az az érzés, ami miatt nem tudok megbékélni a Zsolnay kerámiából épült zöld szökőkút helyén az ég felé lövellő vízsugarakkal.
Azt hiszem a harmónia hiánya zavar a leginkább. Ha végignézünk a főtér épületein, a városházán, a könyvtár épületén, a Ravel sarkán lévő házon, a korzó és a kiskorzó épületein, mindegyiken látszik az igényesség, micsoda gonddal épültek fel, mennyi pénzt fektettek bele! Szinte látom mennyire örültek neki, amikor elkészült. Ezekhez képest a mostani szökőkút számomra bóvli.
Leginkább az zavar, hogy nem tett semmit hozzá a városközponthoz. Számomra talán még el is vett belőle. Szabadka sokkal jelentősebb, semmint, hogy egy kisvárosi, jelentéktelen szökőkútja legyen.
A napokban újra arra sétáltam. S az ellenérzésem nem enyhült, talán inkább erősödött, jóllehet az új szökőkutat már egy éve, hogy felavatták.
