Gyermekkoromban aranyszabály volt: idegennel ne állj szóba, ne ülj az autójába, ne menj vele sehova, és ne add meg senkinek sem a címed. A szüleim dolgoztak, az iskola is kilométerekre volt az otthonunktól, és ezek a szabályok is fontos részei voltak az önállósulásnak.
A napokban azon kaptam magam, hogy a mai gyerekeknél ezek az aranyszabályok nem léteznek. A jelenlegi, felgyorsult világban, különösen itt a fővárosban, amikor az iskolai szakkörök és emelt szintű fakultások helyett (az én iskolámban nagy népszerűségnek örvendtek), sokan magánórákon, külön foglalkozásokon fejlesztik tehetségüket és tudásukat. Ezek sokszor a város külön pontjain vannak, távol az otthontól, és megtörténik, hogy a szülők nem tudják hazahozni, vagy éppen elvinni a gyereküket ezekre a foglalkozásokra. Ilyenkor hívják segítségül azokat a taxiszolgáltatókat, akik útvonalát a szülő meg tudja nézni, bejelölni, meghatározni, a gyermeknek még fizetnie sem kell, hiszen a szolgáltatásért a telefonos applikáció automatikusan levonja a szülő számlájáról az adott összeget. A gyermek egyedüli feladata, hogy megvárja a járművet, beüljön, majd kiszálljon az adott címen.
Teljes mértékben felborul az én akkori aranyszabályom... Ma már a digitális világ vette át a „biztonság” helyét, az okosórákkal és annak pontos helyének meghatározásával.
