„Ahol csak járt, jót tett.” (ApCsel 10,38)
Krisztusban kedves testvéreim!
Egyházi évünk csúcspontja a húsvéti szent háromnap, amikor Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról emlékezünk meg, amely nagycsütörtök estéjével kezdődik és húsvétvasárnappal zárul. Jóllehet, mindezekről az eseményekről évről évre megemlékezünk, mégis mindig valami újat üzennek számunkra. Eltöltik lelkünket újabb és mélyrehatóbb gondolatokkal, ugyanakkor kérdésekre és önvizsgálatra is sarkallnak bennünket.
Különösképpen drámaiak a nagypénteki történetek. Vitathatatlan, hogy Jézus Krisztusban a legjobb ember született erre a világra. Senki sem szeretett még úgy bennünket, mint Ő. Péter apostol Kornéliusz házában elmondott beszédében ezt meg is erősítette: „ahol csak járt, jót tett.” (ApCsel 10,38) Jézus együtt érzett minden szenvedővel. Meggyógyította a betegeket, megvigasztalta a gondterhelteket.
Azonban ha tömören összefoglaljuk földi életét, és egyes mozzanataira egy pillantást vetünk, akkor szomorú szívvel megállapíthatjuk, hogy közöttünk nem volt könnyű az Ő élete. Már születésére is szánalmas körülmények között került sor. „Mária megszülte egyszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2,7) Nem sokkal később, a jeruzsálemi templomban való bemutatása alkalmából az idős Simeon prófétai látomásában megállapította a gyermek Jézusról: „jel lesz, amelynek ellene mondanak.” (Lk 2,34) Valóban, ez az ellentmondás végigkísérte Őt egész nyilvános küldetése során. Mennyi megpróbáltatást, mennyi cselszövést kellett elviselnie, míg végül átadták Őt a római helytartónak, Pilátusnak, hogy feszíttesse keresztre. Abban a nehéz pillanatban, Jézus nem átkozódott, hanem imádkozott üldözőiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34)
Mindez nem szolgált teljes igazolásukra, mégis valahogy megérthetjük Megváltónk kortársainak magatartását. Ők ugyanis nem ismerték fel Jézusban a jó Isten látogatásának e rendkívüli megnyilatkozását. Azonban az már csakugyan értelmetlen, ahogyan egyesek a történelem során, sőt napjainkban is viszonyulnak a mi Üdvözítőnkhöz, Jézus Krisztushoz. Sajnos nem fáradnak bele, hogy gúnyt űzzenek belőle, és különféle összehasonlítgatásokba bocsátkoznak. Értelmetlen azért is, mivel minden őszinte és tiszta szívű ember – ismerve Jézus egész élettörténetét – kizárólag jót és szépet mondhat a Megváltóról.
Mi, keresztények hiszünk Jézus feltámadásában. Amíg e világ bölcsei jórészt bizonytalanságot, békétlenséget szórnak az emberi szívekbe, ahol már nincs szeretet, csak kíméletlen törtetés, addig a mi reményünk Jézus Krisztus, aki képes legyőzni minden rosszat. Bármennyire is feledtetni akarják velünk, Ő a világ egyetlen Üdvözítője, aki a mi igazi Barátunk, aki ma is meg tud erősíteni, meg tud gyógyítani bennünket. A feltámadt Krisztus velünk van. Legyen ez a mi húsvéti örömünk! Fogadjuk be Őt lelkünk otthonába, maradjunk meg a hitben, a reményben és a szeretetben! Ámen.
Nyitókép: Msgr. Fazekas Ferenc szabadkai megyés püspök
