A múlt héten még ojan hideg volt, hogy azt hittem, a húsvéti nyuszi az idén szánkóval fog jönni, a napokban meg úgy felmelegedett a levegő, hogy a zősök egy kis bicajozás után úgy pihegtek, mint a kartondobozba zárt kiscsibék a százas villanykörte alatt! Képzelem, hogy lihegnének, ha Franciaországig kellene tekerniük a pedált a drótszamáron, mint a tiltakozó egyetemistáknak. No de szó mi szó, brutális ez a hirtelen átmenet a télből a nyárba. Még a szívós politikus néniket és bácsikat is megviseli: néha olyan csudaságokat mondanak, hogy aztán maguk sem tudják kibogozni az elhangzottakból a mondandót. Mindezen túl ennek a megzakkant időjárásnak praktikus hátrányai is vannak. A muter azon sopánkodott a napokban, hogy nem tudja kihasználni a csini tavaszi kabátkáját, mert a múlt héten még túl vékony volt, mára pedig már túl vastag. Kicsit eltöprengtem ezen: ha az éghajlat hamarost nem billen helyre, zegény kisvingyak tönkremegy állásában a szekrényben.
– Hallod-e, Tematild, az ijen nagy ünnepekre, mint amilyen a húsvét is, nem kellene egy kicsit lelkileg ráhangolódni? – veté fel a kérdést atata.
– Dehogynem, Tegyula – válaszola az öreglány. – Tán csak nem azt akarod mondani, hogy neked nem sikerült?
– Eltaláltad, Tematild – bólogata a fater –, no de hogy is, amikor egy hét leforgása alatt több minden történt, mint normális időszakban hónapokon át!
– Nekem sokszor az a benyomásom, Tegyula, hogy párhuzamos univerzumokban élünk – árulá el amama. – Az egyik így látja a kialakult helyzetet, a másik meg amúgy.
– Az a lényeg, te hogyan látod és érzed – bölcselkede az öreg, mintha életvezetési tanácsadó lenne.
– Hát én próbálok derűlátó lenni, a mostani ünnep is erre ösztönöz, mégis úgy érzem, hogy meglehetősen rossz a helyzet – ismeré el a muter.
– No de nem annyira, mint amennyire lehetne – mondá atata. – Tudod, Tematild, mindig lehet még rosszabb!
– Köszönöm, Tegyula, most aztán tuti megnyugtattál! – évőde az öreglány.
– Szóval, rengeteg mindent történt: volt köztévé-blokád, a kerékpározó egyetemisták megérkeztek Strasbourgba, ahol többek között európai parlamenti képviselőkkel tárgyaltak, és elmondták, céljuk felhívni a nemzetközi közösség figyelmét a demokratikus értékek egyre mélyebb válságára Zerbiában, nem utolsósorban pedig megalakult a várva várt új kormány – sorolá a fater.
– Az új kormányt a politikailag eddig ismeretlen Kormányos Gyuri mellett még harminc miniszter képezi, úgyhogy népes társalgásokat folytathatnak – csipkelőde amama –, remélem, döntenek is majd érdemben valamiről.
– Mindenekelőtt azonban Belegrádban megtartották a Nem adjuk Zerbiát! elnevezésű nagygyűlést – egészíté ki a listát az öreg.
– Láttam a zinterneten olyan felvételeket, amelyeken a Vučko még mondja a megható szónoklatát, a szimpatizánsok pedig kisebb csoportokban már távoznak – csóválá a fejét a muter.
– Én meg olyan videóval találkoztam, amely a résztvevők után maradt szemetet ábrázolja – fűzé hozzá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – A látottak alapján meglehetősen sokan lehettek.
– Abból ítélve, amennyi rostéjost lesütöttek, szerintem azért valamivel több embert vártak a szervezők – jegyzé meg atata. – Egy csajszi ki is írta a vészbukra, hogy ha ő miniszoknyát húz, többen összegyűlnek megbámulni!
– Miféle perszónák profilját követed te?! – ütköze meg az öreglány. – Azt üzenem annak a csajszinak, hogy csalóka ez az április, ne nagyon vagánykodjon még abban a minityben!
– Az a lényeg, hogy a Vučko elmondta a követeléseit – terelé más vizekre a csevejt a Zacsek.
– Mik vannak! – hüledeze a fater. – Én eddig meg voltam győződve arról, hogy az ő tudta nélkül semmi sem történik ebben az országban. És lám még ő is kénytelen követeléseket megfogalmazni!
– A zállamfő azt is megállapította, hogy befellegzett a színes forradalomnak – így amama.
– Pláne, hogy még az sem biztos, hogy volt ojan felénk – vakará a fejét a Zacsek.
– Mindenesetre ő legyőzte, úgyhogy most már biztos nincs – nyugtázá az öreg. – Tankönyvet is ír erről a nagy győzelemről. Ez a kötet az előttünk álló nyári szezon legolvasottabb bestsellere lesz a világon. Kínában több tízmillió példány kel majd el belőle!
– Már lelki szemeim előtt látom, hogy a görög, a horvát, a montenegrói, a török és az albán tengerparti strandokon mindenki ezt olvassa – merenge a muter.
– Közben a szimpatizánsok megették a pljeszkavicát, a csevapot és a többi finomságot, egyesek állítólag még otthonra is csomagoltak el belőle, volt, aki magával vitt néhány plasztikszéket, jó lesz a kerti kávézáshoz, és hát olyan is akadt, aki kissé felöntött a garatra – összegezé a haladó gálarendezvényt a Zacsek.
– Ha jól értem – értelmezé atata –, van olyan, aki a múlt zombaton elment támogatni a Vučkót, mert megítélése szerint az ő regnálása alatt remekül él, közben meg arra szorul, hogy hurcolja haza az ingyencsevapot?!
– Arról nem beszélve, hogy mindez nagyböjt idején történik – dünnyöge az öreglány –, ami már a szervezőkről vall.
– Egy gesztus többet elárul az országról ezer szónál! – állapítá meg fellengzősen a fater.
– Ha ezernél meg tudnának állni, még ki is bírnám valahogy – morgolóda amama.
Derülésünkre a Zacseknak az elhangzottakról egy vicc jutott az eszébe.
Két asszony beszélget.
– Te hogyan kényezteted a férjedet?
– Néha csendben maradok.
– Örülnék, ha a politikusaink is egy időre hasonló módon kényeztetnének bennünket – ábrándoza az öreg.
– Őket legalább ki tudod kapcsolni a tévében, a rádióban és a kompjúterben – kuncoga a muter.
– Úgy tűnik, hogy a jenki vezér Trampli Donald úgy beleélte magát a kereskedelmi világháborúba, hogy teljesen kiment a fejéből a zorosz–ukrán csihi-puhi megszüntetése és a békecsinálás – válta témát a Zacsek.
– Én azt hallottam, hogy nagy a pánik Ámerikában – trollkoda atata –, mert a Trampli-féle piros mici, amin azt írja, hogy Tegyük újra naggyá Ámerikát, jócskán megdrágult, mivel, minő meglepő, Kínában gyártják, s így rá is vonatkozik a már ki tudja hány százalékos vám.
– Hacsak a mutatós tökfedőt is nem mentesíti a Trampli a vám alól, mint ahogyan a zokostelókkal és a zámítógépekkel tette – spekulála az öreglány.
– Ez a vámháború nekem egyre inkább tűnik öncélú bohóckodásnak, mint átgondolt stratégiájú politizálásnak – morfondíroza a Zacsek. – Mondta is a héten az ámerikai ex-elnök, a Bájden Dzsó, hogy a Trampli előbb lő és csak aztán céloz.
– Nekem az a benyomásom, hogy lassan már a Trampli is kezdi unni az egészet, és új kihívások elé néz – elmélkede a fater –, a héten Iránra pörgött rá: megfenyegette, hogy katonai eszközöket vet be ellene, ha az nem egyezik bele az atomalkuba, magyarán: nem mond le atombomba-készítési szándékairól!
– Lám, odajutottunk, hogy a béketeremtő hírében tetszelgő amcsi főseriff katonai bevetésekkel riogat – élcelőde amama.
– Sok mindenbe belekapott az elmúlt három hónapban, ám eddig még semmit se csinált végig rendesen – konstatálá az öreg.
– Vannak ezzel így mások is – sóhajta a muter –, ha belegondolok: meg kell főzni a sonkát és a tojást, el kell készíteni a tortát, fel kellene takarítani, és hát, mi tagadás, lazítani sem ártana egy kicsit.
Pistike, színes tojásokról álmodó nyusziváró
