Mindig is nagy rajongója voltam az összeesküvés-elméleteknek. Pontosítok, mindig nagyon szerettem hallani azok érveléseit, akik hittek bennük. Nem is érveléseiket, hanem sokszor a vak és agresszív fellépésüket igazuk védelmezése vagy bizonyítása érdekében, ami persze a legtöbb esetben a közösségi oldalakon kap helyet.
Sokszor nem is az alapvető retorikai szabályok hiánya az, ami lenyűgöz, hanem az összeesküvés témája. Mélyállam és minden,ami hozzá tartozik: kannibál szuper-gazdagok, gyíkemberek… A színe-java.
Van, hogy szégyellem magam, mert olyan „veterán” konteóba is belebotlom, amiről már tudnom kellett volna.
Persze a korona-5G-Gates-mikrocsip elméletet még melegében elcsíptem, mondhatni, láttam forrni az internetnek nevezett digitális lábasban. Olyan gyöngyszemekről viszont, mint a chemtrails, akkor hallottam először. El is szégyelltem magam, hogy nem tudtam róla egészen harminckét éves koromig, hogy engem márpedig ’89-óta aktívan mérgez az elit.
Őszintén, a komám puskáját eltörtem, amikor háromévesek voltunk, lehet, hogy ott húztam ki a gyufát. Ő talán megbocsáthatott, mert huszonkilenc évre rá megkért, hogy legyek a fia keresztapja.
De a Mélyállam, úgy néz ki, nem felejt.
