Az egyik ismerősömmel arról beszélgettünk, hogy hogyan kell, illetve kellene olvasni. Nem is eszmecsere volt ez, inkább oktatás a részéről.
Arról volt szó ugyanis, hogy az internet, a tévé, az új filmek, sorozatok cselekménye annyira felgyorsult, hogy az már az olvasás élvezetének kárára megy. Esetemben történetesen ez úgy néz ki, hogy amennyiben a könyvben lelassul a cselekmény, hosszú leírások, látszólag céltalan beszélgetések következnek, teljesen automatikusan átváltok robotpilótára, és sorokat, bekezdéseket átugrálva igyekszem olyan részhez érni, ahol ismét felgyorsulnak a dolgok.
Erre mondta az ismerősöm, hogy bűn. Igaza van. Hiszen egy jó könyvben minden mondatnak, minden szónak súlya van, és azzal, hogy nem rágom át magam ezeken, saját magamtól vonom meg a katarzist, amit az olvasás adhat.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen komoly igazságokat hallok szombaton este a kocsmában.
