Mindannyian tisztában vagyunk nyelvünk szépségével, és sokszor büszkén emlegetjük egyik-másik jellemzőjét. Szinonimák terén is van mire büszkének lennünk, ám néha a szinonima nem is szinonima. Történt a közelmúltban, hogy telefonon időpontot egyeztettünk a védőnővel, akinek kötelezően figyelemmel kell kísérnie a körzetében lévő újszülötteket. Miután letettük a telefont, akkor ütött szöget a fejemben, hogy bizony itt mi most a védőnővel beszéltünk, amit még véletlenül sem szabad összekeverni az óvónővel.
Mindenhol azt tanultuk, hogy a véd és az óv szó egymás szinonimái. Ha keresztrejtvényt fejtünk, akkor is találkozhatunk vele – meghatározás: VÉD, alatta pedig két négyzet, ahova minden esetben az ÓV szót kell beírni – ez fordítva is megtörténik, bár lényegesen ritkábban. Vagyis e két szó egyikét szükség szerint helyettesíthetjük a másikkal. A védőnő esetében viszont ezt nem tehetjük meg – az óvónő egészen más műfaj, az majd később jön a képbe.
